09/12/2025
Egy ötletről
MIÉRT PETNAT?
Mondják, hogy néha elég egy szó. De a legtöbben úgy értik, hogy elég egyetlen megfelelő szó. Nos, az esetemben igazából egy rosszul megjegyzett szó volt, ami elindított.
Az erjedés végén ott vannak azok a csodálatos, eklektikus, vad újborok. Úgy mondom, ilyenkor még kissé „fésületlenek”. 2024 végén hangzott el egy kérdés: „És mit csinálsz ezekkel a neveletlen borokkal?”
Neveletlen? Megtetszett ez a szó, valahogy kedves, bár nem igazán illeszkedő. Ezeken az újborokon már rengeteget dolgozunk, terelgetjük őket, szóval nem neveletlenek. Csak szeleburdik.
Évek óta kísérleteztem a „Nyers” borokkal, amik hosszas iskolázáson mennek át, de beavatkozás nélkül. Mi lenne, ha készítenék egy bort, ami nemcsak nyers, hanem neveletlen is? Mi lenne ez?
Ha az erjedés születés, az érlelés nevelés.
Egy PetNat csak megszületni tud; senki sem nevelheti. Amikor az erjedés utolsó napjaiban palackba zárod – elengeded. Innentől a saját útját járja. Nem irányíthatod, csak bízhatsz benne és drukkolhatsz neki, hogy mindene jól sikerüljön.
DE MI LEGYEN A SZŐLŐFAJTA?
PetNat sok fajtából készülhet. De ha már! Legyen a szőlő is a három kedvenc közül: A három idea, a három nagy személyiség, három barát – és egyben a három nagy ellenfél.
A CHARDONNAYról olvastam egyszer egy találó megfogalmazást: Ő a barett sapkás bohém. Fejből idéz Villont, ha könnyed tréfálkozással akarja megcsillogtatni innen-onnan összeszedett műveltségét.
Néha felszínes, de többnyire mély tudáson és sok, talán túl sok gondolaton alapul. Barátságos és megnyerő modorú, de valahogy mindig érzed, hogy van ott még valami, amit nem könnyen csalogatsz ki.
Egy pillanat alatt vált fecsegésből unalmas papolásba aztán ütemvesztés nélkül mély mondanivalóba és ugyanezt bármilyen sorrendben és elkeserítő végtelenségben.
A RAJNAI RIZLING az elegáns értelmiségi, tele értékekkel, színekkel, kultúrával. Tartása van, gerince, vállai, amikről azt hinnéd, bármit elbírnak.
Az idő múlásával új színnel gazdagodik - kezdetben érdekes ez a szikár, már-már karcos árnyalat, alig érzékelni, de évről évre egyre erőteljesebb. Végül, mint egy védőpajzs mögé, ide zárkózik - csak ezt hajlandó megmutatni magából.
Ilyenkor már csak hosszas bontogatásra nyílik meg és mesél arról, mi van még ott. Már ha egyáltalán maradt ott még valami.
A SÁRGAMUSKOTÁLY a klasszikus ideál - kedves és harsányságtól mentes. Szeretettel néz rád, de örökké húzd-meg-ereszd-meg viszonyban maradtok. Mélyen a szemedbe néz, az első pillanatban magával ragad, de tőr van a kezében.
Idővel egyre inkább megmutatja magát – páratlan szépsége ismeretében érthetetlen kezdeti visszafogottsága mögé a szelídséget, rétegzettsége mögé a kiismerhetetlenséget akarod látni. Úgy tesz, mintha mindenét megmutatná, de tele van titkokkal.
Ha a közelébe lépsz, tiszta bodzavirág és friss őszibarack illata lengi körül. Ahogy megismered, egyre többet látsz, de sosem eleget - elegánsan adja elő, de ő a Hamvasi pokol: feneketlen mély és benne a zuhanás örök.
Az első PetNat mi másból is készülhetett volna, mihez is illene jobban, hogy neveletlen legyen? Ezért készült a Neveletlen Sárgamuskotály...
.. Van a jelenet a Forrest Gumpból amikor a tüntetésen Vietnámról beszél és kihúzzák a hangfalak kábeleit az erősítőből...
Valahogy így vagyok én is: ezzel a borral mindent elmondtam, amit erről gondolok. Ha közben kihúzták is a hangfalakat, én
„csak ennyit tudok mondani Vietnámról.”
((( A borítón a SEKHINA fantasztikus PetNat nyitóját látjátok, amit ezúton is köszönünk Fókamacinak és a ! )))
