12/05/2026
Megnéztem újra Szijjártó és Balásy interjúkat egymás után.
Tudjátok, mi a közös bennük?
A félelem.
Nem a mondatok érdekesek.
Hanem a két ember.
A hangjuk… A tekintetük… A bizonytalanságuk.
Egymás után néztem meg a két interjút.
Két külön szerep, két külön világ.
De ugyanaz látszik.
Nem erő. Nem kontroll.
Hanem megingás.
Balásy majdnem sírt.
Egy olyan embernél, aki tucatnyi éven keresztül a Fidesz rendszeréből élt, és abból épített fel mindent – ez nem „érzelmi pillanat”.
Ez törés.
És ne legyen félreértés: ez nem vált ki együttérzést Magyarországon.
Az a kommunikációs „szakember”, aki ilyen helyzetben azt hiszi, hogy a nyilvánosság majd megsajnálja, az nem érti a valóságot.
AZ ÚJ REND NEM KÖNYÖRÜL.
És közben ott volt Szijjártó.
Mondta a mondatokat. Védte a védhetetlent. Igyekezett tartani a pozíciót.
De a hangja mögött ugyanaz az érzés jött át:
feszültség, bizonytalanság, gyengeség és félelem.
Nem az a cinikus, lekezelő kontroll, ami korábban a Fidesz rendszer sajátja volt, hanem az, amikor már minden mondat mögött ott van a védekezés.
Meg kell értenünk, a Fidesz most veszít igazán.
Április 12-e a kezdet volt…
A totális összeomlás most jön.
A FIDESZ GYENGE…
És egy hatalom nem akkor bukik meg, amikor támadják.
Hanem amikor már nem félnek tőle.
Kérlek add tovább a posztom…
Köszönöm.
