08/06/2026
Az ajtóm nyitva volt. A figyelmem nem mindig.
Sok vezető büszke arra, hogy elérhető. Én is az voltam.
Az ajtóm általában nyitva állt. A kollégák tudták, hogy kérdezhetnek, bejöhetnek, megoszthatják a problémáikat. Egy darabig azt gondoltam, hogy ettől leszek támogató vezető.
Később kezdtem észrevenni, hogy az elérhetőség és a figyelem nem ugyanaz.
Valaki bejött hozzám egy kérdéssel, én pedig közben egy riporton, egy prezentáción vagy egy közelgő megbeszélésen gondolkodtam. Hallottam a szavait, válaszoltam is, mégis tudtam, hogy nem azt kapta tőlem, amiért bejött.
A legtöbb ember meglepően gyorsan megérzi, amikor csak fél figyelemmel hallgatják.
A probléma az, hogy ilyenkor gyakran udvariasságból mégis végigcsináljuk a beszélgetést.
Bólogatunk. Mondunk valamit. Aztán mindketten megyünk tovább.
A kolléga sokszor úgy érzi, hogy nem igazán figyeltek rá, a vezető pedig azt érzi, hogy újabb öt perc tűnt el az amúgy is zsúfolt napból.
Azóta egyre inkább azt gondolom, hogy az őszinte határhúzás tiszteletteljesebb, mint a félig jelen lévő figyelem.
Ha valóban nem fér bele egy beszélgetés, sokkal jobb ezt nyíltan jelezni.
Például így:
"Szeretnék figyelni rád, de most fejben teljesen máshol járok. Meg tudjuk beszélni fél háromkor?"
Vagy:
"Látom, hogy ez fontos neked. Most egy határidős feladaton dolgozom. Délután visszatérhetünk rá?"
A legtöbb ember ezt sokkal jobban fogadja, mint azt, amikor ugyan fizikailag jelen vagyunk, de valójában már a következő feladatunkon gondolkodunk.
A másik oldalon ugyanilyen fontos kérdés, hogy mit csinálunk akkor, amikor valóban rendelkezésre állunk.
Az aktív figyelemhez nem kell coachnak lenni.
Néhány egyszerű szokás már önmagában sokat változtat egy beszélgetés minőségén.
Érdemes visszakérdezni arra, amit a másik mondott.
Érdemes összefoglalni a lényeget:
"Jól értem, hogy a fő problémát most ez okozza?"
Vagy:
"Akkor számodra most ez a legfontosabb kérdés?"
Az is sokat számít, ha nem a válaszunkon gondolkodunk, miközben a másik még beszél.
Meglepően ritka készség.
A mai munkahelyeken különösen.
Open office környezetben, folyamatos meetingek és üzenetek között a figyelem az egyik legértékesebb vezetői erőforrássá vált.
Talán éppen ezért érdemes tudatosan bánni vele.
Amikor figyelünk, figyeljünk.
Amikor nem tudunk figyelni, mondjuk ki.
A kollégák általában nem azt várják, hogy azonnal rájuk érjünk.
Azt várják, hogy amikor rájuk érünk, valóban jelen legyünk.